Már több mint tizenkét éve nem repül a Concorde, pedig pályája elején nagy jövőt jósoltak neki. Érthetően. A szuperszonikus gép jelentősége abban állt, hogy nagyjából kétszer olyan gyorsan tette meg a London–New York távolságot, mint az akkori sugárhajtású gépek, vagyis három és fél óra volt az átlagmenetideje. A rekordot 1996. február hetedikén döntötte meg a gép a két város közt, 2 órát, 52 percet és 59 másodpercet töltött a levegőben. Számtalan csúcsot állított fel még, ezek közül az egyiket 1986. november elsején teljesítette: 31 óra 51 perc alatt kerülte meg a Földet, legsebesebben a kereskedelmi utasszállítók közül.

Persze bőven jutott fekete folt is a Concorde pályafutására. A problémák már a „születésekor” elkezdődtek. A gyártás ugyanis – amely nyilvánvalóan a presztízsről is szólt – mind a brit, mind a francia kormányra óriási terhet rótt: különleges technikai megoldások egész sora született, de ezek lassúvá és költségessé tették a fejlesztést. Olyannyira, hogy egy új gazdasági fogalom is született Concorde-effektus néven, ami azt takarta, hogy egy projekt tervezését és építését csak azért nem állítják le, mert már túl sok pénzt öltek bele, miközben világos, hogy mindenképp veszteséges lesz.

A légitársaságok eleinte lelkesedéssel fogadták a gépet, de az első olajválság után világossá vált, hogy ezt a típust sehol nem lehet gazdaságosan üzemeltetni. Már a repülő paraméterei is magukban hordták a veszteséget: az eredeti ülésszámhoz képest kevesebb utassal és minimális áruszállító kapacitással kellett hogy repüljön, ha egy tankolással át akart érni az óceán túlpartjára. Végül csak a két gyártó ország nemzeti légitársasága állította forgalomba: a British Airways és az Air France.

Nem tett jót a Concorde karrierjének a 2000. július 25-én bekövetkezett párizsi baleset sem, amelynek során 113 ember halt meg. A katasztrófa – mint az ilyen esetek legtöbbje – több tényező szerencsétlen összejátszásának volt a következménye: egy, a pályára előzőleg felszállt Continental gépről leesett fém alkatrész elvágta a futót, amelynek gumidarabja szétverte az egyik szárnytankot, amelyből a kiömlő kerozin begyulladt. Mindehhez járult a hátszeles és feltehetően nem teljesen korrekt súlyponttal végrehajtott nekifutás, valamint a nemrég szerelt futóműből egy távtartó hiánya, aminek következtében kérdéses volt az iránytartás a pályán. Az égő gép már nem tudott leállni, felemelkedett, majd belecsapódott egy szállodába. A katasztrófa után fél évig nem repülhetett a Concorde.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadás, a baleset és egyéb körülmények okán a csökkent utasszám és a megnövekedett fenntartási költségek miatt gazdaságtalanságra hivatkozva a két társaság kivonta gépeit a forgalomból.

Az utolsó kereskedelmi járatot 2003. október 24-én teljesítette a Concorde a New York JFK–London Heathrow vonalon. Ezután még sor került néhány repülésre, de ezek többnyire a géptípus példányait befogadó múzeumokhoz vezettek. Az utolsó repülőképes példány 2003. november 26-án a Heathrow-n szállt fel, fedélzetén egykori Concorde-pilótákkal és légiutas-kísérőkkel.