A nyolcnapos véres összetűzésből, ha létesítményeit szét is bombázta az izraeli hadsereg, mégis a Hamasz került ki győztesen.

Irán gratulált a Hamasznak az Izrael felett aratott győzelméért. Saeed Jalili, az Iráni Legfelső Nemzeti Védelmi Bizottság titkára üzentében kiemelte: „Irán továbbra is támogatja a palesztinok ellenállási mozgalmát, ahogy az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei a cionista rezsimet.” 

A nyolcnapos véres összetűzésből, ha létesítményeit szét is bombázta az izraeli hadsereg, ha lőszerraktárait, rakétáit nagyrészt sikerült is megsemmisíteni, ha katonai vezetőjét sikerült is likvidálnia Izraelnek, mégis a Hamasz került ki győztesen.

A Hamasznak mindenek előtt alaposan megnőtt a nemzetközi tekintélye. Már az is nagy szó volt, hogy az egyiptomi miniszterelnök látogatást tett a Gáza övezetben. Annak, hogy nem maga az elnök, Mohammed Morszi látogatott a zsidó állam által blokád alatt tartott területre egyedüli oka az, hogy Egyiptomnak, amennyiben továbbra is a békéltető szerepét kívánja játszani Izrael és az arabok között, amennyiben meg akarja őrizni vezető szerepét a muzulmán világban, és kiemelkedő szerepet kíván játszani a térségben és a globális politikában, akkor meg kell őriznie a pártatlanság látszatát. Ebből az aspektusból a miniszterelnöki látogatásnak még nagyobb a diplomáciai értéke.

Az egyiptomit a katari miniszterelnök követte, aki pénzügyi segélyt ígért a Hamasznak. Korábban maga a török miniszterelnök, Erdogán is tervezte látogatását. Az összecsapás idején pedig azt ígérte, hogy külügyminiszterét küldi az övezetbe, aki az Arab Liga elnökével és néhány arab ország külügyminiszterével az izraeli rakétatűzben szenvedő palesztin nép melletti szolidaritást szándékozik kifejezni a tisztelgő látogatással.

A megnövekedett nemzetközi támogatás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Izrael nem tudta feltétel nélkül érvényesíteni akaratát a tűzszüneti tárgyaláson. Már csak azért sem, mert az Egyesült Államok is kénytelen volt engedni az Izraeli erőszak és elnyomás ellen egyre erősödő, egyre meghatározóbb, egyre hangsúlyosabb koalíció nyomásának. Hiszen olyan országokkal kell szembenéznie, mint Egyiptom, Törökország, Irán, Szíria, Katar, Bahrein és sorolhatnánk.

Maga az USA is érzi, hogy ki kell lépni az „ördögi körből”, a rövid szüneteket követő kegyetlen öldöklés láncolatából, és egyre inkább elfogadni látszik azt az álláspontot, hogy ehhez a Hamaszt, amely a mostani összecsapással odahaza rendkívüli népszerűségre tett szert, Izraelnek egyenrangú partnerként kell elfogadnia.

Ezt a gondolatot erősíti Richard N. Haass, az amerikai külügyi kormányzatnak tanácsot adó Council on Foireign Relations elnöke is, aki szerint a megoldáshoz az észak-ír konfliktust kell példának venni. Haass tanulmányában azt írja, hogy Izraelnek meg kell értenie, hogy a katonai erő alkalmazása nem vezethet eredményre. Izrael katonai erővel nem képes megtörni a palesztin nép ellenállását. Izrael azzal sem érne el eredményt, ha újra bevonulna Gázába.

„Ha Izrael békét és biztonságot szeretne, egyre fejlődő zsidó országot, akkor nem tehet mást, mint azt, hogy a Hamaszt partnerként fogadja el, mint tette azt az ellene fegyverrel fellépő IRA-val az angol kormány” – olvashatjuk az eddig elképzelhetetlennek hitt megállapítást.

Hány ártatlan palesztin életébe került, mire az amerikai külpolitika eljutott erre az álláspontra? És mit szól ehhez a jelenlegi izraeli vezetés? Műhelyünk bizonyára nem téved, ha úgy érzi: az igazi béke még sokáig várat magára a palesztinok megtépázott, vérrel ázatott földjén.

Ordosz műhely