Tikkasztó, izzasztó ez a nap is. Dolgozni kéne… Ragad le a szemem, az ólom a gyomromban az ágyhoz présel. Az elmúlt évben megszoktam én is a hangyamunkát – még hogy megszoktam?! Megszerettem! – aztán hah, milyen könnyű volt visszaállni tücsök üzemmódba. De nagyon ideje lenne már elkezdeni az új regényt… Vagy inkább csak egy kurta szösszenetet a lustálkodásról? Íme:

Mindazonáltal a passzív, az igazi semmittevés engem fáraszt. Mit lehetne kitalálni, ami pihentet és el is szórakoztat? Főzzünk! – rikoltott fel bennem ma reggel csendesen az epikureus. Elszuszogni az előkészületekkel, majd kavargatni, szagolgatni, kóstolgatni a készülő étkeket – nincs ennél pompásabb felüdülés számomra. Időközben elpengetni néhány parasztábrándot a gitáromon… Csak ajánlani tudom Néked is, kedves olvasóm – feltételezve, hogy nem vagy háziasszony, akinek ez mindennapi kötelesség. Ragadjunk hát fakanalat, halihó!

Lecsó. Prózaian hangzik? Csak fantázia kérdése. Ez most darált borjúhússal és laskagombával készül. A füstölt szalonnán megpirítom a (rengeteg) vöröshagymát, majd a húst is, megszórom őrölt csemegepaprikával, s már jöhetnek is bele a zöldségfélék: gomba, krumpli, paradicsom, fokhagyma, uborka – bizony! Nem csak nyersen kitűnő, ettem már roston sütve is, farkassügér mellé, mennyei! –, édes és csípős paprika. A fűszerek: kakukkfű, oregánó, bazsalikom, rozmaring, majorána, só, bors. Közben megpirítom a rizst, párolom, majd egy jó félóra rotyogás után mehet bele az is, végül behabarom tojással és tejföllel – és meg is vagyunk. Jó reggelt, jó étvágyat!

Szerző:
szög

További cikkek